Wendigo legenda

Sokak szerint a Wendigo egy horror író, Algernon Blackwood által kitalált lény, azonban nagyon is van valóságalapja. Számos legenda kering a titokzatos lényről, ami Amerika északi erdeiben él, főleg Minnesota-ban. Az évtizedek alatt rengeteg bejelentés érkezett vadászoktól, túrázóktól.

Az egyik történet szerint csak akkor lehet látni, ha szemben áll az emberrel, mivel annyira vékony, hogy oldalról szinte észrevehetetlen. Étvágya csillapíthatatlan, az odatévedő embereket - kivéve ha sikerül elmenekülnie -  nyersen, kannibál módjára falja fel. Az eltűnt személyek hozzátartozói, barátai, szomszédai mindd úgy vélik, hogy a Wendigo áldozatai lettek.
Az amerikai indiánok több évtized alatt sajátos történetet alakítottak ki a Wendigóról. Az inuit indiánok különböző nevekkel illetik, többek között Wendigo, Witigo, Witiko és Wee-Tee-Go, de jelentésében mindegyik ugyanaz: "A gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget."1860 körül egy német felfedező, "Kannibál"-ra fordította a Wendigo-t.
Az amerikai indián legenda szerint a Wendigo egy 15 láb magas szellem, egykor egy emberi lény volt, aki valamilyen mágia hatására vált szörnyeteggé. Egyik variáció szerint ragyogó szemei, hosszú, sárga agyarai vannak hosszú nyelvvel. Másik variációban sárga, sápadt, aszott bőr, csapzott hajjal. Rémisztően vékony alakjának az állandó éhség az oka.
A tudományos megállapítás szerint a Wendigo egy olyan ember lehetett, aki az erdőben eltévedve, elszigetelve a világtól kannibállá válik a túlélés érdekében. A tudósok viszont meg vannak győződve arról, hogy a Wendigo csak egy legenda.

A telepesek úgy vélték, hogy a halál hírnőke, vagyis ha megjelenik, akkor valaki meghal a közeljövőben. Ezt arra alapozták, hogy minden alkalommal amikor megjelent, nemsokára meghalt valaki. Ezek a halálesetek Észak-Minnesota-i Rosesu településen történtek az 1800-as évektől, 1920-as évekig.
Az egyik leghíresebb Wendigo vadász a Cree indián, Jack Fiddler, aki azt állította, hogy 14 lényt ölt meg, és 1907 októberében fiával Joseph-el, megpróbált megölni egy Cree indián nőt, azt állítva, hogy már Wendigo hatalmába került. A két indián bűnösnek vallotta magát, viszont a védelem szerint a nő veszélyes volt, aki több tagot meggyilkolt a Cree törzsből.
Való igaz, hogy nem bizonyították még 100%-osan a létezését, viszont a legendák valahogy megszülettek.

A Wendigo az indián mitológában:
Az indián törzsek mitológiájában a Wendigo egy rosszindulatú, természetfeletti lény. Általában óriásként írják le, akinek jégből van  a szíve. A teste csontvázszerű és deformált, nincsenek ajkai és lábujjai. Az indián mitológia szerint úgy lehet megölni, ha összetörik a szíve.
A Wendigo mítosz megismerése felfedezők és misszionáriusok által a 17. századba nyúlik vissza. Meglehetősen általánosítva vérfarkasként ördögként vagy kannibálként írják le.
A Wendigóról általában azt feltételezték, hogy egyszer ember volt. Azonban különböző eredetét írják le a mítosz variációiban. Egy vadász Wendigóvá válhat, ha találkozik vele az éjszaka az erdőben vagy ha valakit
alvás közben megszáll a szelleme.

Amikor a mítosz "emberevő" elemét hangsúlyozzák, azt feltételezik, hogy bárki, aki holttesteket eszik éhínségben, végül Wendigóvá válik. Az egyetlen módja, hogy megsemmisítsenek egy Wendigót, az az, hogy meg kell olvasztani a szívét, ami jégből van. Nem is olyan régen egynek tekintették Bigfoot-tal (Nagyláb) vagy a Sasquatch-csal, de kevés rá a bizonyíték a bennszülött folklórban.
Ezt a mítoszt talán elrettentő és figyelmeztető meseként használták olyan északi törzsek, akiknél a tél rettenetesen hosszú és keserű volt és vadászaik gyakran kerültek csapdába hóviharokban, menedék nélkül és időként saját törzsük tagjait fogyasztották. Az éhezésre való utalás lehet, hogy a Wendigo-ról úgy tartják, hogy amikor nem állt rendelkezésére emberi hús, akkor mohákat és más, rossz ízű ételeket fogyasztott. A testének deformációja összefüggésbe hozható az éhezéssel és a fagyással, tehát a Wendigo mítosza a tél keménységen, valamint a kannibalizmus tabujaként alapulhatott.
A 20. század elején Wendigo gyilkossági kísérletek történtek Kanadában. Egy antropológus, Morton Teicher leírta az állítólag klinikai tüneteit, ugyanis azt hitte magáról, hogy Wendigo, a tüneteket pedig Windigo Pszichózis-nak nevezte el.
Néhány történetben a Wendigo sokáig követi a magányos vándort. Amikor a vándornak gyanússá válik a dolog és megfordul, a Wendigónak mindig sikerül eltűnnie, úgy, hogy elbújik egy fa mögött és a vándor nem veszi észre. Amikor a követett személy elkezd egy idő után hisztérikussá válni és futni kezd, ezzel hibát követ el. A Wendigo ekkor lecsap. Ha valaki túléli a Wendigo támadását, betegséget kapnak tőle, a Wendigo-lázat, rémálmok jelentkeznek és nagy fájdalom a lábaikban, majd a fertőzött emberek befutnak az erdőbe.
A legátfogóbb forrás a Wendigóról John Robert Colombo antológiája, amely történeteket és verseket tartalmaz a Wendigóról.