Kuchisake-onna legendája

Ez egy szomorú történet egy gyönyörű nőről, akinek a férje féltékenységében egy hatalmas ollóval felvágta a szája sarkait, hogy ezzel elcsúfítsa és biztosítsa, hogy a nő sosem hagyja el. Arról, hogy meg is ölte-e, nem sikerült biztosat kiderítenem. Talán végzett is vele az ollóval, de az is lehet, hogy később maga az asszony vetett véget bánatában az életének. A lényeg, hogy most ő isonryoként járja az utcákat, felhasított száját egy orvosi maszkkal eltakarva (ami Japánban nem olyan feltűnő jelenség, hiszen sokan viselnek maszkot az utcán, hogy különböző allergénektől vagy kórokozóktól óvják magukat és/vagy másokat). A legenda tehát a következő: éjszaka sétálgatsz, és egyszer csak egy maszkos nő áll eléd azzal a kérdéssel: “Szépnek találsz?”. Ha a válaszod “NEM”, helyben megöl egy hatalmas ollóval, de mivel szépnek tűnik, a válasz többnyire “IGEN”. Ekkor leveszi a maszkot, és megmutatja felhasított száját, majd megkérdi: “És most szépnek találsz?”. Ha a válasz “NEM”, itt következik be a halál, amennyiben a válasz “IGEN”, szintén előkapja az ollót, ám életedet megkíméli, csupán a szádat vágja fel, hogy hozzá hasonlóan “szép” lehess te is. Kedves. A történet áldozataiként többnyire gyerekek szerepelnek. Ezzel is egyfajta “zsákos ember-mítoszt” kreálva nekik, hogy ne menjenek ki az utcára sötétedés után. Létezik menekülés a Kuchisake-onna elől, mégpedig úgy, hogy kitérő választ kell neki adni. Akár már az első, de a második kérdésre mindenképp válaszoljuk, hogy: “Talán.” vagy azt, hogy “Átlagosnak talállak” vagy valami ilyesmit. Erre a válaszra nincs felkészülve, így kissé “leblokkol”, addig mi meglóghatunk. Egy másik megoldás, ha válasz helyett visszakérdezünk: “És én szép vagyok?”. Egyes elméletek szerint összezavarhatjuk azzal is, ha gyümölcsöket vagy édességeket dobunk felé. Szintén kevésbé logikus módszer, hogy azt mondjuk neki, nem rég lettünk eljegyezve. Állítólag ettől megszeppen, elnézést kér a modortalan viselkedéséért, és felszívódik…

 

1979-ben több szó­be­széd volt arról, hogy a Kuchi­sake-onna gye­re­kekre vadá­szik. Ez akkora páni­kot oko­zott, hogy sok város­ban növel­ték a járő­röző rendő­rök szá­mát, és az isko­lák a taná­rok­kal csa­pa­tok­ban kül­det­ték haza a diákokat. Ez a legenda az inter­ne­ten keresz­tül elju­tott Dél-Koreába, ahol sokan jelen­tet­ték, hogy egy piros masz­kot viselő nő gye­re­ke­ket támad meg. Malaj­zi­á­ban és Euró­pá­ban van­nak szó­be­szé­dek olyan “mosoly­gós ban­dák­ról” (“Smi­ley gangs”), akik két lehető­sé­get adnak a sarokba szo­rí­tott nők­nek: mosoly vagy erő­szak – ha pedig a mosolyt választja, fel­vág­ják a szá­ját fül­től fülig. Az Egye­sült Király­ság­ban ezt úgy hív­ják, hogy a “Glasgow/Chelsea mosoly/vigyor”, mivel Glas­gow (Skó­cia) és Chelsea (Lon­don) a leg­job­ban befo­lyá­solt terület. Van egy hír­hedt gyil­kos­ság, ami hason­lít a Kuchi­sake-onna tör­té­ne­tére: egy nőnek, Eli­za­beth Short-­nak, aki később a Fekete Dália (Black Dah­lia) bece­ne­vet kapta, elvág­ták a szá­ját fül­től fülig. A gyil­kos­ság azon­ban Los Ange­les­ben tör­tént 1947-ben, és nem az 1970-es évek­ben Japánban. Népszerű mivoltát bizonyítja az is, hogy több filmet is készítettek belőle.