Noppera-bō

Messziről normális embernek tűnnek, ám ha közelebbről is megnézzük őket, bizony feltűnik, hogy az arcuk meglehetősen kifejezéstelen, vagy még inkább nincs is. Se orr, se szemek, se száj… A noppera-bō-k tulajdonképpen egyfajta alakváltók. Arcuk valójában üres, ám ideiglenesen bárkinek az arcformáját magukra ölthetik, akár egy közeli ismerősünkét is. A szinte megszámlálhatatlan éjszakai rém közül a velük való találkozás meglehetősen “szerencsésnek” mondható. Úgy tartják, inkább afféle csínytevők, mint ártó szellemek. Ártalmatlan céljuk pusztán az ijesztgetés. Olykor csapatban “dolgoznak”: tegyük fel, hogy a gyanútlan áldozat (természetesen éjjel, sötétben, egyedül) meglát valakit kuporogni a sarokban, lehetőleg csuklyában, maszkban, vagy arcát a keze közé temetve. Közelebb lép, hogy megkérdezze, jól van-e? Mire az alak felemeli a fejét és ekkor az áldozat meglátja, hogy annak nincs arca. Elkezd eszeveszettül rohanni, az utcájukba érve szinte összeütközik egy szerettével és halálra rémülten mesélni kezdi neki a történteket. A vigasztaló valami olyasmit kérdez, hogy: “Efféle arcot láttál?” – és azzal a lendülettel az ő arca is eltűnik. A noppera-bōkat a yōkai-k közé sorolják, és igen régóta rémisztgetik a japánokat (sőt, még Hawaii szigetein is látták őket). Két népszerű legenda is kering ezekről a csintalan szellemekről: az egyik egy lusta horgászról szól, aki a Heian-kyo palota melletti tóhoz indult horgászni annak ellenére, hogy felesége figyelmeztette, hogy a hely szent és egy temető van a közelében. Útja során egy másik horgásszal is találkozott, aki szintén figyelmezetette, de ő ügyet sem vetett rá. Végül a tónál megpillantott egy gyönyörű fiatal nőt, aki megkérte, ne horgásszon a tóban. Miután a horgász ellenállt a kérésnek, a nő egyszerűen “letörölte” az arcát. Hanyatt-homlok rohant haza. Otthon a felesége megszidta engedetlenségéért, majd ő is letörölte az arcát…

A másik történet Lafcadio Hearn Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things (Kwaidan: Történetek és tanulmányok furcsa dolgokról) c. könyvéből származik. Eszerint egy utazó épp Edo-ba tartott, amikor is megpillantott egy kétségbeesetten zokogó fiatal nőt. Közelebb lépett hozzá, hogy falajánlja segítségét, de amikor a nő felemelte a fejét, meglátta, hogy annak nincsen arca. Az utazó félve haladt tovább, míg egy soba-árushoz (japán étel) ért. Megállt, hogy megpihenjen, és közben elmesélte az árusnak is meghökkentő találkozását. Amaz végigsimított az arcán, felfedve, hogy ő is noppera-bō.