Anglia- Norfolk, Essex és Suffolk megyék. E területek egyik leghíresebb legendája a többnyire Black Shuck néven emlegetett hatalmas fekete kutya szelleméről szól. Úgy tartják, hogy ez a történet már jóval azelőtt is létezett, hogy 1577-ben egy suffolki városka templomában lejegyezte volna a helyi pap. Noha több forrásban többféle formában is fellelhető az állat elnevezése, a hozzáértő kutatók szerint Black Shuck neve két lehetséges eredetre vezethető vissza – az egyik az óangol scucca szó, amely démont jelent, a másik a helyi nyelvjárásban használatos shucky kifejezés, amelynek jelentése annyit tesz, bozontos. Bárhogy is van,
ahhoz semmi kétség nem fér, hogy ez a legenda is kellő inspirációt adott Sir Arthur Conan Doyle-nak, amikor a Baskerville-i kísértet című Sherlock Holmes epizódot megírta. Ahogy az eredete sem bizonyos, úgy a kinézetéről is megoszlanak a vélemények. Egyes városokban úgy mesélik a történetet, hogy Shuck nem több egy megtermett kutyánál, amelyiknek nagyon sötét a szőre és vicsorgós a pofája, ám másutt méretét tekintve leginkább egy lóhoz hasonlítják, torzonborz szőr borítja, és a szeme vagy zölden, vagy vörösen izzik. Bizonyos elbeszélésekben fej nélkül jelenik meg, másokban apró ködfellegen úszik a levegőben. Azt tartják róla, hogy ahol felbukkan, illetve, aki meglátja, annak bajt hoz a házára, és rettegésben tartja családja minden tagját. Ennek kissé ellentmondanak azok a változatok, amelyben a szellemkutya védtelen nők védőjeként jelenik meg.
Black Shuck felbukkanásáról két híresebb feljegyzés olvasható, mindkettő Suffolk megye egy-egy városában esett még, még a XVI. század vége felé. Blythburgh papjának jegyzetei alapján 1577. augusztus 4-én jelent meg a fekete kutya, és betört a templomba. Végigrohant az épület főhajóján, átugrott az oltáron, megölt egy férfit és egy fiúgyermeket, majd a templom északi ajtaját kidöntve távozott. Rombolása következtében a templomtorony összedőlt. A beszámoló szerint a bestia távozásakor az északi ajtó keretén fekete égésnyomok keletkeztek, amelyekhez hasonló foltok a mai napig felfedezhetők az ódon templom ajtaján. Hasonló esetről számolt be ugyanazon a napon egy másik város, Bungay papja, Abraham Flemyng atya is: „Ez a fekete kutya, vagy maga az ördög egy ilyen bestiális álcában (csak Isten a megmondhatója ennek), végigrohant a templomon hatalmas sebességgel és páratlan kecsességgel. Átrobogott az emberek között, látható alakban, és amikor elhaladt két ember mellett, akik térdre ereszkedve imádkozának a mi Urunkhoz nagy elmélyedéssel, elharapta mind a kettő nyakát, és ahogy ők ott térdelének, meg is haltak gyorsan.” Más források szerint a templom ajtaján található nyomok villám, vagy még inkább a Sátán műve, s a helybéliek gyakran az Ördög ujjlenyomataiként emlegetik őket. Egy rövid rigmus is megemlékezik erről:
ahhoz semmi kétség nem fér, hogy ez a legenda is kellő inspirációt adott Sir Arthur Conan Doyle-nak, amikor a Baskerville-i kísértet című Sherlock Holmes epizódot megírta. Ahogy az eredete sem bizonyos, úgy a kinézetéről is megoszlanak a vélemények. Egyes városokban úgy mesélik a történetet, hogy Shuck nem több egy megtermett kutyánál, amelyiknek nagyon sötét a szőre és vicsorgós a pofája, ám másutt méretét tekintve leginkább egy lóhoz hasonlítják, torzonborz szőr borítja, és a szeme vagy zölden, vagy vörösen izzik. Bizonyos elbeszélésekben fej nélkül jelenik meg, másokban apró ködfellegen úszik a levegőben. Azt tartják róla, hogy ahol felbukkan, illetve, aki meglátja, annak bajt hoz a házára, és rettegésben tartja családja minden tagját. Ennek kissé ellentmondanak azok a változatok, amelyben a szellemkutya védtelen nők védőjeként jelenik meg.
Black Shuck felbukkanásáról két híresebb feljegyzés olvasható, mindkettő Suffolk megye egy-egy városában esett még, még a XVI. század vége felé. Blythburgh papjának jegyzetei alapján 1577. augusztus 4-én jelent meg a fekete kutya, és betört a templomba. Végigrohant az épület főhajóján, átugrott az oltáron, megölt egy férfit és egy fiúgyermeket, majd a templom északi ajtaját kidöntve távozott. Rombolása következtében a templomtorony összedőlt. A beszámoló szerint a bestia távozásakor az északi ajtó keretén fekete égésnyomok keletkeztek, amelyekhez hasonló foltok a mai napig felfedezhetők az ódon templom ajtaján. Hasonló esetről számolt be ugyanazon a napon egy másik város, Bungay papja, Abraham Flemyng atya is: „Ez a fekete kutya, vagy maga az ördög egy ilyen bestiális álcában (csak Isten a megmondhatója ennek), végigrohant a templomon hatalmas sebességgel és páratlan kecsességgel. Átrobogott az emberek között, látható alakban, és amikor elhaladt két ember mellett, akik térdre ereszkedve imádkozának a mi Urunkhoz nagy elmélyedéssel, elharapta mind a kettő nyakát, és ahogy ők ott térdelének, meg is haltak gyorsan.” Más források szerint a templom ajtaján található nyomok villám, vagy még inkább a Sátán műve, s a helybéliek gyakran az Ördög ujjlenyomataiként emlegetik őket. Egy rövid rigmus is megemlékezik erről:
„S a templom lángokban álla, ahogy a szörny
Felbukkant az alvilág tüzes poklából,
Az oltár felé rohanva sokakat meg harapott,
Kiknek vér buggyant a torkából.”
Sok évvel ezelőtt az essexi Chelmsfordban is látták ezt a pokoli ebet, amelyet szoktak olykor a Végzet Kutyájának is nevezni. A szóbeszéd szerint azok, akik látták (vagy látni vélték) a bestiát, egy éven belül elhaláloztak, valamilyen különös, vagy ritka kórság következtében.
Kísértethistóriákban és efféle népi legendákban egyébként számtalan hasonló szellemkutya létezik különféle néven, alakban és formában. Nem is kell túl messzire mennünk, hiszen Anglia északabbra fekvő megyéiben is terjeng egy hasonló mendemonda egy bizony Gytrash nevű lényről, amely a kereskedelmi utakon magányosan vándorlókat kísértette. Egyes elbeszélés szerint lovak, öszvérek, vagy éppen nagy testű kutyák alakját öltötte magára, és elcsalta az óvatlan utazókat, akik aztán végüket lelték az ismeretlen vidéken, ám más források szerint épp az ellenkezőjét tette, visszaterelte az eltévedteket az útra. A legtöbb helyen azonban gonosz lényként írják le, amely külsőre nagyon hasonlít a Black Shuckra. Nemcsak Doyle-t fogták meg a szellemkutyás históriák, hiszen Charlotte Brontë Jane Eyre című regényében is megjelenik: „Ahogy az a ló felém közeledett a szürkületben, eszembe jutott Bessie egyik észak-angliai kísértethistóriája a Gytrash nevű lényről, amely ló, öszvér, vagy éppen kutya alakjában jelent meg a nem túl forgalmas utakon és megrémítette az utazókat. Ám a lódobogásba más hang is vegyült, és hirtelen megjelent egy hatalmas, fekete-fehér kutya. Pont úgy festett, ahogy Bessie történetében is – oroszlánszerű, szőrös bestia, nagy, busa fejjel és furcsán izzó szemekkel…” Annak ellenére, hogy a legenda bizonyára jóval korábbra nyúlik vissza, mégis a Brontë regényében szereplő leírást tartják az első forrásnak, amely aztán a későbbi utalásokat ihlette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése